Aktívan folyik a választási kampány az országban. Az ellenzéki pártok latolgatnak, egymásra mutogatnak és arról értekeznek hogy együtt kell működniük, annak ellenére, hogy nézeteik jelentősen eltérnek egymástól. (Például Jobbik és Demokratikus koalíció).

Azon gondolkodtam el, hogy vajon az ennyire nyílt – azaz a médiában folyó – az elveken felülkerekedő taktikázás egyáltalán demokratikus-e. Fontos hozzátennem, hogy sajnos egyik párt illetve vezető politikus sem szimpatikus számomra, így most nem egyik vagy másik párt érdekében gondolkodtam ezen hanem az abszolút demokrácia megítélése szempontjából. Az én értelmezésemben a demokrácia a választási akarat érvényesülése – azaz amikor minden választónak módja van véleményt mondani és ez érvényesül egy választás esetén is.

Hagyományosan egy-egy párt elvek mentén épül fel, és az elvet támogató emberek – politikusok – közössége tartja életben. Minden politikai formációnak fontos meghatároznia egyéniségét és a másik pártoktól való különbözőségét – mert egyébként csak egy másik párt másolatává válik.

Azt teljesen értem, hogy erős személyiségű politikus nélkül egyetlen párt sem lehet életképes – ez jól látszik egyes kisebb feltörekvő pártok sikertelenségén is. Azt is értem, hogy a jelenlegi választási szabályok a nagy és széleskörű támogatást élvező pártoknak kedvez. Ennél is jobban megértem, hogy ebben a helyzetben kreatívnak kell a pártoknak lenni, hogy érvényesüljenek. Azonban a él szerintem itt sem szentesíti az eszközt – azaz nem olyan taktikázás lévén kell egy választást megnyerni, ami az adott párt elveivel ellenkező együttműködést eredményez.

Fontos átgondolni, hogy ha a legtöbb ellenzéki párt - balról jobbra és fordítva – összefog, közös jelölteket állít – és esetleg többséget szerez – képes lesz-e kormányt alakítani. Van-e értelme egy ilyen jellegű együttműködésnek. Választókerületi szinten az egymás javára való lemondásnak esetleg van értelme, ha egy olyan középen álló – pártoktól független - jelölt van aki személyében vonzó a választóknak – ahogy a hódmezővásárhelyi választáson történt, de ennek eredményességét is majd jövőre fogjuk látni – az önkormányzati választáson.

Az ellenzéki pártok egyik fő érve az, hogy a jelenlegi kormányzó Fidesz-KDNP koalíció mindent megtesz azért, hogy az ellenfeleik ne tudjanak érvényesülni – a választó kerületeket és a választási rendszert is arra finom hangolták, hogy kisebb pártoknak ne is legyen önállóan esélye. Ugyanakkor a pártok elvtelen – mindent a győzelemért – összefogása a választó szempontjából csökkenti a választási lehetőséget – hiszen ha nekem „A” párt szimpatikus, de az én választókerületemben „A” párt jelöltje lemond „B” párt jelöltje javára akkor én kénytelen vagyok „B” jelöltjére szavazni, akkor is, ha „B” párt egyáltalán nem szimpatikus. Ha pedig ezért nem szavazok, akkor ezzel segítem a jelenlegi kormánypártokat.

Tovább gondolva a lehetőségeket igazából az körvonalazódik, hogy a régebbi pártok, illetve régi politikusok által működtetett pártok a választói többségnek nem hitelesek, vagy meg sem tudják őket szólítani. Az új pártoknál pedig egyértelműen hiányoznak azok a politikusok akik széles néptömeget tudnak megszólítani de hiányzik az a program is ami a többség számára vonzó lehet.

Elképzelhető, hogy a választáson a – jogosan – frusztrált, csalódott emberek majd az ellenzéki pártok összefogására fognak szavazni, de úgy érzem ez sem nem lesz nagy dicsőség a résztvevő politikusoknak, sem nem lesz igazán demokratikus a fentiekben leírtak miatt.